Előszedték a kendőt. Mert mostanában Olga inkább gyalogol. Sokat. Hazafelé szokott aztán a buszon elszunyálni, de ahogy leszállunk ébreszthető és lábon jön el a házunkig. Szóval nem hordozok már egy ideje, a kendő meg a szekrényben. Hétvégén Dani előkereste és azóta már kétszer kellett a Nagy hátára ügyeskednem a Kicsit.

Ez meg itt az iglunk. Évek óta készülnek rá (Á meg Dani), hogy egyszer megépítik. Most volt elég hó hozzá. Igaz, hogy az alap egy hétig állt és a tetőt csak most szombaton húzták fel, mégis elkészült végre.

Kategóriák: csakúgy | Címkék: Bori , Dani , évszakok , fotók , hó , Hordozás , kendő , Olgi , tél
A Főoldalra ajánlom! | Még nincs komment. Légy az első! »

Szülőin volt az uram ma este. Hát előre is elnézést kérek minden erre tévedő pedagógustól, de a mai előadás kikristályosította bennem: az iskola azért van, hogy a tanároknak legyen állása, és azt a lehető legkényelmesebben láthassák el. A gyerek csak zavaró tényező. (Tisztában vagyok vele, hogy ez egy ronda általánosítás, és az is biztos, hogy nem teljesen igaz, de én ma nagyon pipa lettem, úgyhogy bocs kedves tanárok.!)

Mert mit kezdhet a szülő maga azzal az információval, hogy az elsősök órarendjében szereplő egyetlen környezetóra kevés, és ezért legyünk szívesek önszorgalomból - mivel az iskola egész napos, nyilván este és hétvégén - átvenni a gyerekeinkkel a tankönyvet??? Hö???? Akkor minek van ott nyolctól négyig? Normális ez? Nem vagyunk lusták. Szoktunk a gyerekkel beszélgetni mindenféléről, amit nyugodtan besorolhatunk a környezetismeret tárgyába, szóval nem arról van szó, hogy nem akarunk a porontyunkkal foglalkozni, hanem hogy kicsit visszásnak tűnik a napi 8-9 óra iskolábanlét után azt mondani, hogy itthon tanítsuk ottani követelmény szerint.

Aztán ott van az írás-olvasás. Tanítónénink közölte, hogy nincs arra idő, hogy a gyerekek az értő olvasást gyakorolják az iskolában. Gyakoroljuk itthon. Gyakoroltuk este. Dánielről újfent kiderült, hogy elég okos ahhoz, hogy mocsok lusta legyen, és még így is meggyőzze a pedagógust tökéletes olvasástudásáról. Csak és kizárólag a szavak elejét olvassa, a többit elképesztően jó találati aránnyal kitalálja. Eddig is így olvasott, de nem törődtünk vele, mert nem volt dolga az olvasás. Elkeserítő, hogy azt látjuk, hogy úgy kapott kiválót, hogy gyakorlatilag semmit sem tanult ott.

A matematikai intelmek miatt meg csókoltatom az összes tankönyvkiadót, akiknek jóvoltából év elején vagdostam a játékpénzeket, miegyebeket. Az érmékről kiderült, hogy nem elégítik ki a tanerő igényeit mégse, csináljunk már keményebbet. Meg nem jó a korongostábla és a korongok se (szintén vagdosós), csináljunk nagyobb táblát. Biztosan jól van ez így amúgy, hogy mindenki ész nélkül vagdos meg újragyárt, csak én vagyok paprikás ezért a hiábavalóságért.

Sluszpoénok aztán a tanév rendjében voltak még:

Dani iskolája egyben középiskola is, tehát májusban érettségi is lesz a falai között. No, most az írásbeli három napján délelőtt nem lesz tanítás délelőtt, zárva lesz az épület. Azaz gyerekmegőrzést vállalnak a háromnegyed nyolcig érkezőknek délig. Zárt iskolakapuk mögött természetesen. A tanítás meg délután. Na, ez volt az a pont, amikor azt éreztem, hogy itt valakik baromira elhagyták a józan eszüket. Az alsó tagozat egy külön épületszárnyban van, biztosan megoldható lett volna az épület többi részétől való leválasztása, hogy a vizsga is zavartalan maradhasson és a kicsiket se szivassák. Nem találtak jobb megoldást.

Amúgy meg tudjátok, hogy mit élveznek a gyerekek az osztálykirándulásban a tanítónénik szerint? Nem fogjátok kitalálni. A vásárlást. Bizony. Ezért olyan helyre viszik őket, ahol van bazársor.

No komment.

(Amúgy meg tök büszke vagyok a kis önállóimra. Kétszer jöttek haza úgy busszal (Dani és Bori), hogy az apjuk felrakta őket Egerben itt leszálltak úgy, hogy nem vártam őket és hazagyalogoltak. Abszolváltak közben egy vasúti átjárón való körültekintő átkelést is. Szóval ügyesek szerintem!)

Kategóriák: csakúgy | Címkék: Dani , iskola , kijaba
A Főoldalra ajánlom! | Eddig 2 komment érkezett »

Kövérebbnek, slamposabbnak, szakadtabbnak, élhetetlenebbnek éreztem magamat a valóságosnál, amikor délelőtt meglátogattuk azt az ismerősömet, aki kábé két hete azzal hívott fel, hogy munkát ajánl. Kétkedtem, kérdezgettem, de túl profin válaszolgatott, és adtam neki egy esélyt, hogy nem hálózatépítés. Az. Amway ráadásul, csak úgy csinálnak, mintha nem az lenne. Aztán a végén kibukik, hogy mégiscsak az. Pofám leszakad.

A tökéletes nő a tökéletes lakásában, ahol tökéletes rend volt, tökéletes sminkben arról győzködött, hogy nem lehetek én olyan lúzer, mint akik a parizert szeletelik a bevásárlóközpontban. Tökéletesen begyakorolt tökéletesnek hitt szövegével magyarázta, hogy nincs tökéletesebb módja a meggazdagodásnak, mint ez a szuper hálózatépítés. És komolyan tökéletes gyerekek, tökéletes képek a falon, tökéletes kilátás az emeleti lépcsőfordulóban, tökéletes kerámiacsempe a falon. Irtózatosan feszélyezett az egész helyszín. De a tea hideg volt, és aromás, amit utálok. És különben is érzékeny a fülem, amikor megsajnálnak, hogy fát rakok a tűzre, hogy meleg legyen a szobában.

És nem is vagyok elég civilizált különben ehhez a tutibizniszhez, mert nem elég, hogy nem használok mosóport, még tusfürdőt se lehet nekem eladni. És baromira nem klappol nekem az a duma, hogy ilyen, meg olyan környezetvédő, lebomló és baromi drága cuccok ezek. Mert ugye annál nem lehetnek környezetvédőbbek, amit nem veszek meg és nem használok el. Azért megnyugtattam, hogy mosakodni szoktunk, de jó nekünk a szappan, és a mosószóda, a  szuperszerük árának töredékéért illatmentesen tisztára mossa a ruháinkat. Sminkcuccot nekem eladni gyakorlatilag lehetetlenség. Van itthon két szemceruza, meg tán egy többéves színtelen körömlakk és nem vakarom a vakolatot.  Már teljesen kész volt a csaj, amikor nem sokkal az után, hogy kifejtettem neki, hogy számomra elképzelhetetlen, hogy névlistát gyártsak, és az ismerőseimet haszonszerzés céljából rejtélyesen zaklassam, szóval akkor még az is kiderült, hogy multivitamint se szedünk és még élünk. Komolyan, a kezdeti feszely szép lassan átváltott csendes gurgulába, mert megsajnáltam. Sokkoló lehetett neki egy ilyen vadember. Látszott rajta. És zavarta az is, hogy képtelen voltam figyelni a számokra, meg táblázatokra, meg 30! százalékos haszonkulcsokra. Látszott is rajtam nagyon, hogy esélytelen a meggyőzésem. Nem is erőlködött nagyon. Volt ugyan egy kétségbeesett próbálkozása, amikor a higgadt és udvarias ellenérveimet akarta betanult szöveggel megakasztani, de hamar feladta.
Én meg szépen hazajöttem, és mivel kiderült, hogy az egyik közösségi oldal adta az ötletet, hogy beszervezzen, hát kiírtam az adatlapomra, hogy minden ilyenirányú próbálkozás értelmetlen. Hát ez van. Ebből se gazdagszunk meg. Holnap azért elmegyek fodrászhoz, hogy ne legyek olyan slampos ;).

Kategóriák: agymenés | Címkék: barátok , munka , önösmeret
A Főoldalra ajánlom! | Eddig 3 komment érkezett »

olyan egyszerű és világos minden. Ezért indult az én napom ma kicsit rosszkedvvel. Tudjátok,  firkászmunka. Elmaradt tegnap egy két héttel korábban lefixált megbeszélés, és nincs is új időpontja. (Hajnalban úgy éreztem, hogy a félszavak, amik a találka törlését közölték, kicsit sután, nagyon burkoltan és egyáltalán nem konkrétan azt is közölték, hogy lehet, nem kellek én ebbe csapatba mégse. És a hangsúly a leheten van. Mert, ha nincs jobb, akkor mégis. Ennél azért többre tartom magamat, a fenébe is.)

A dolog pikantériája, hogy tegnap én is informálódtam. És hát amit megtudtam, az arra sarkall, hogy ne sajnáljam, ha esetleg kimaradok, vagy ha nem maradnék ki csak úgy, akkor fussak az ellenkező irányba. Nekem a nyugalom és a bölcsesség jut eszembe elsőre arról az emberről, akivel tegnap csevegtem. Bízom az ítéletében, különösen úgy, hogy saját tapasztalatát mesélte el, nem hallomásra alapozott. A firkászmunka adójáról vagyon szó. Egy másik városban már becsődölt ugyanezzel, és az én emberem ott volt. És azt mondja nem a ki nem fizetett számlát sajnálja, hanem azt, hogy a nevét egy lapon említhették ezzel az emberrel. Nem volt vele korrekt. Nagyon nem. És elmondta még, hogy ez az ember, ő úgy látja neveket használ csak. Mármint azokét, akiktől a saját kapcsolati tőkéje bővülését, előrelépését reméli. Azt hiszem én nem vagyok elég jó név ehhez. Lehet, hogy ez a szerencsém.

Nem tudom. Melléje, még jött egy információ arról is, hogy egy kolléga, akit szakmailag és emberileg se tartok túl sokra újra tárgyal a tulajjal. Ha jól sejtem főnököt akar játszani, vagy legalábbis szerkesztőset, írni csak akkor akar, ha kedve tartja. Magyarul: ha sikerrel tárgyal, akkor annyi főnök lesz már, hogy Dunát lehet velük rekeszteni. Én meg baleknak azt hiszem már öreg vagyok.

Szóval ilyen elbizonytalanító információk duruzsolnak bennem, és ettől kissé feszült vagyok. Próbálom elhessenteni, és a hóra, a szépségekre koncentrálni. Lehetnék például türelmesebb anya, hehe.

Apropó, itt reggel  fél nyolckor mínusz 17 volt.

Kategóriák: agymenés | Címkék: barátok , évszakok , hó , munka , para , tél
A Főoldalra ajánlom! | Eddig 2 komment érkezett »

Kategóriák: csakúgy | Címkék: fotók , gyerekek , Olga
A Főoldalra ajánlom! | Eddig 2 komment érkezett »

Dögunalmas leszek: hó hullott nálunk is. Centiméterben mérve 26 a vastagsága. Örülünk neki nagyon. Olgi így:

Kategóriák: évszakok | Címkék: évszakok , fotók , hó , Olga , tél
A Főoldalra ajánlom! | Még nincs komment. Légy az első! »

Az egyik osztálytársa szülinapjára volt ma hivatalos a fiam. A hét elején hozta a meghívót, és rögtön kicsúszott a számon, hogy hóvége van. Erre ma meséli, hogy kérdezte tőle a fiú anyukája pénteken, hogy elmegy-e a buliba. Ő meg mondta, hogy sajnos nincs pénzünk ajándékra. Anyuka meg mondta neki, hogy azért játszani menjen el. Persze, hogy elment, még hét közben vettem ilyen célra egy csokit. Ő ezt nem tudta. Hát volt öröm! ;)

A legédesebb egyébként az volt, hogy amikor mosolyogtam a sztorin megkérdezte, hogy legközelebb mondja-e azt, hogy "közbejött valami".

Kategóriák: Gyerekségek | Címkék: Dani , gyerekek , ünnepek
A Főoldalra ajánlom! | Eddig 1 komment érkezett »

Lehet, hogy az van nekem. Mert 24 óra leforgása alatt két nem túl közeli ismerősöm is tárcsázta a telefonszámomat azzal, hogy nem akarok-e vele dolgozni. Illetve ezt csak az egyikük mondta, a másik azt mondta szuper új munkája van, és szeretné, ha én is ott dolgoznék, ahol ő.

Úgy egy éve volt egy törzsvásárlói piramisépítő hullám. Azt csípőből utasítottam vissza. Ez most valami egyébnek tűnik, de bosszant már a szervezési technika is. Én ilyet még a legtávolabbi ismerősömmel sem csinálnék.  Mert többnyire kiszedhetetlen a hívóból, hogy konkrétan mit is akar nekem ajánlani. Körülírnak, ködösítenek, általánosítanak, az meg nekem már messziről büdös.  Mondjuk az egyik elég rutintalan, mert a kulcsszavakból, amit említett azt hiszem kigugliztam a tuti ajánlatot. Nem linkelem ide, de amolyan telefonos csődítés a szuperjó munka. Kösz nem. Nyilván az a bajom, hogy a ködösítéstől eleve úgy érzem, hogy csőbe akarnak húzni, különben miért titkolóznának. Miért nem bíznak a józan ítélőképességemben, neadjisten abban, hogy képes vagyok interneten elérhető információkat elolvasni, a szöveget értelmezni, az alapján dönteni, kell-e ez nekem. Magyarul úgy érzem hülyének néznek és ettől rögtön gyanakvóvá leszek.

A másik telefonoló annyira rutinos volt, hogy a saját megnyugtatásomra meghallgatom, mert nála nem vagyok teljesen biztos, hogy hálózatot épít. Mindenesetre érdekes, hogy mind a két emberke nagyon örült annak, hogy gyesen vagyok. Vajon miért?

Vacak egy érzés ez, hogy már a beszélgetés negyedik másodpercében elkezdek az indítóokon gondolkodni, hogy egy percig sem hiszem el, hogy valóban emberbaráti szeretetből akarnak nekem munkát találni. Szomorú.

Amúgy másik szálon meg a firkászmunka hátterét nyomozom, a tulaj előéletét miegyéb. Óvatoskodom magyarul. Nem ismerek magamra. Lehet, hogy öregszem?

Kategóriák: csakúgy | Címkék: ajánlgatás , barátok , én , munka , önösmeret
A Főoldalra ajánlom! | Eddig 3 komment érkezett »

Ezeket a bujkáló tavaszt követelőket a házunk déli oldalán lestük meg ma délelőtt a lányokkal:

Kategóriák: csakúgy | Címkék: évszakok , fotók , tavasz
A Főoldalra ajánlom! | Eddig 5 komment érkezett »

Ez a nóta volt már itt régebben, persze a Claptonnal. Erre most akadtam véletlenül, és hát bírom ezt a nótát meglehetőst:

Kategóriák: csakúgy | Címkék: jutyub , muzik
A Főoldalra ajánlom! | Még nincs komment. Légy az első! »