Ünnepeltünk. A két torta elkészülte és elfogyasztása között egy hét telt el. Olgi 4, Á pedig 44 gyertyát fújt el.

Olgáé Rigó Jancsi, Á-é pedig ilyen.

(Szolgálati közlemény: nem vagyunk érzéketlenek, természetesen a nagyszülőknek is szeretnénk fotókat ajándékozni. Mi magunk. Ezért kérem, hogy ebben senki ne segítsen ezen képek kinyomtatásával! Köszönöm.)

Kategóriák: Gyerekségek | Címkék: Á , Olgi , születésnap , ünnep
A Főoldalra ajánlom! | Eddig 4 komment érkezett »

Képeket ígértem, tudom. Azok is jönnek, de...

Az van, hogy sebnyalogatás közben még a gerincem is megint úgy döntött, hogy kicsit ferdén kéne néznem a világot. Én nem nagyon akarom. Férj szerint direkt csinálom, bár utánamcsinálni nem tudja, hehe. Szóval nyomi vagyok, de derülátó.

Mert lehet borús az ember kedve, ha egy kis, puhaarcú szöszke egészen közel hajolva belemondja az arcába: Anya, neked rohad az arcod, nézd meg a tükörben, tényleg!. Hát persze, hogy nem. Ha most komolyan venném magamat, az nagyon elkeserítő lenne.

Inkább viccesnek találom, hogy guggolni nem tudok a bal bokámtól, térdelni a jobb térdemtől, lehajolni meg a nyekkent gerincemtől. Hát röhögök és lehetetlen testhelyzetekkel kísérletezek. Lehet, ebből kéne élnem. Kézikönyvet írhatnék vidámlelkű bénáknak, amilyen én is vagyok.

A nyomiság amúgy nem akadályozott meg abban, hogy monstre órákigfekvés közben Kevin Costnert nézzek (Üzenet a palackban) és közben előszedjem a horgolótűt. A fennebb látható színeseket hoztam létre. Beindult az agyam, hogy miket kéne kötni, horgolni még. Két tarisznya van fejben és keresek egy egyszerűbb poncsóleírást (horgoltat), melyet Bori lányom rendelt. Ha esetleg egy errejárónak van javaslata, azt szívesen fogadom.

Ja, igen, a képen látható izék közül az egyik fülhallgató-tartó (ötlet a Horgoblogról), a másik meg mobiltartó két telefonnak és olyan tulajdonosnak, aki a munkahelyén egyik irodából a másikba caplatva rendszeresen elhagyja a mobiljait, vagy leejti, vagy összetöri. Szóval nekem. És még a belépőkártyám is belefér. Borka azt javasolta azt is virágoztassam ki. Ezen még gondolkodom.

Miközben pedig itten összevissza hablatyolok, nem írtam még a lényegről, ami gyanúm szerint a gerinckínomat okozza most. A munkahely. A hely, ahol rendszeresen semmibe vesznek, ahol gyakorta érzem magam mopnak. A hely, ahol ezt arcba közölve nem érek el semmit. A hely, ahol egyedül a fizetésem meg egy-két jó fej társasága tart. Közben meg kapacitálva vagyok, hogy menjek vissza a régire. Rosszabb anyagi kondíciókkal ugyan, de abban a reményben, hogy Rozál lehetek megint, aki tudja, akarja, szívesen teszi. És nem egy mop. Én meg nem akarok, tudok dönteni. És utálom, hogy rendesen le se merem írni, hogy mi az, ami a legnagyobbat lök az elmenés irányába.

"És most tekintsék meg mennyire szükséges a térd ahhoz, hogy fel tudjunk állni! "

Kategóriák: lelkizés | Címkék: kötögetés , móka
A Főoldalra ajánlom! | Még nincs komment. Légy az első! »

Jövök magamat sajnáltatni ;) !

Pofára estem.

Szó szerint. Tegnap történt az ügyességi feladat teljesítése. Drabális Rozál futni indult két nagyobb gyerekével, mobiltelefont gondosan itthonhagyva. A focipályát, mely körül szoktam amúgy róni a köröket sikeresen megközelítettük kerékpárral. Majd tessék-lássék bemelegítést követően futottam egy negyed kört, uszkve száz métert, amikor reccs. Februárban kibicsaklott és azóta furcsán viselkedő bokám megint megadta magát.

Rozál pedig nem az esés bajnoka. Arccal nekizuhantam a pályát szegélyező betonnak. Pillanatnyilag tehát úgy nézek ki, mint egy masszív alkoholista, aki részegen összezúzta az ábrázatát az aszfalton. Nem csak visszataszító most tehát az arcberendezésem, hanem még mocskosul fáj is. Jobban mint a cipóbokám. Pompás napok elé nézek. Éljen!

Viszont így lesz időm felrakni a múlt hétvégi képeket a négyévesemről. Talán.

Kategóriák: egészségÜgy , fittleszek? | Címkék: baleset
A Főoldalra ajánlom! | Eddig 5 komment érkezett »

Tudjátok mi van az ovi udvarán? A kő alatt, ami tulajdonképpen egy valóságos szikla és lyukas? Hát ördögvécé. És ami néha kilátszik alóla, az a piros, az tudjátok micsoda? Hát az ördög keze. Hogy honnan tudom? Hát egy bennfentes mesélte. Négy éves lesz öt nap múlva és Olgának hívják. :)

Egy dumagép. Van amúgy egy lyukas foga is az elképesztő fantáziája mellé, de nem gond ez, mert állítja: anya, én ügyes leszek a fogorvosnál, mert én mindig ügyes vagyok.

Amúgy tényleg az. És véleménye van. Mindenről. Úszni például most nem szeretne járni, meg zeneovira se. Viszont vannak barátai. Ma például ő és Áron voltak a kispárducok és Eszter volt a párducanyukájuk. Ezt persze nem csak én tudom, hanem a 16:20-as busz teljes közönsége is. Elmesélte az apjának jó hangosan ugyanis.

Olyan hirtelen lett ilyen nagy. Olyan hirtelen nőttem ki a kisgyermekes-szülőségből. Nincs már egy hátigyerekem se. Mert már Olgának is csak hobbi a hátra kéretőzés, persze kendő nélkül is úgy kapaszkodik lábbal, mint egy kis majom.

Rendelt születésnapra amúgy tortát, kisautót: "kábé ekkorát" mutatta meg kicsi kezével, és egy pohárkészletet. Utóbbi nem vicc. Komolyan szeretne egymásra hasonlító öt poharat, hogy mindenkinek jusson a családban. (Két éve, a Mikulástól meg zöld gyertyát kért, ő egy ilyen gyerek.) És kell a tortára sok csokiszív, meg fehér macska. Igyekezni fogok ;)

Azt hiszem érződik, hogy nagyon büszke vagyok ám a gyerekeimre!

Borira, az önállóra, aki pár napja a saroktól egyedül megy az óvodakapuig, aki a ritmikus gimnasztika után felöltözik, összepakol és vár, ha kések. Danira, aki a héten felvételizett a zenesuliba. Nem kérdés, hogy felveszik, csak a hangszer miatt aggódom, mert a lüttyő bármin szívesen játszana. Éppúgy élvezi a billentyűsöket, mint a fúvósokat és egy trombitatanár kinézte magának. Nem szeretnék trombitát! Lehet, hogy előítélet, de a dob és a trombita nincs nálam az elsők között, pláne, ha egy gyerek gyakorol majd rajta csöppnyi hajlékunkban.

No, sikeresen elkerültem a fáradt, rosszkedvű rozáltémát. Ja, igen. Újra mozgok, mert kövér vagyok. Ma hajnalban úsztam, péntekentént kollektíve futunk, az étkezési viszontagságaimat, meg majd legközelebb taglalom ;)

Kategóriák: Gyerekségek , fittleszek? | Címkék: Bori , Dani , Olga
A Főoldalra ajánlom! | Még nincs komment. Légy az első! »

Amikor amúgy nemkicsi autónkban kétréthajtogatva préselődtem bazinagy geofólia alatt, miközben három gyereknek voltak folyamatosan igényei, már fél hét is elmúlt, na akkor észrevettem Olgalánytól pár órával korábban kapott anyáknapi ajándék hátoldalán a betűket: K.O.

Hát engem ez a nap tényleg kiütött.

Reggel a három kiskorúval meg egy szatyornyi ünneplővel felvértezve nyomakodtunk a buszon, amikor Dani benyögte, hogy fáj a feje és hányingere van. Apjuk úgy húszkilométernyire a tervek szerint délutánig. Engem várt egy diákcsoport, kiket kalauzolni köllött vón, a lányoknak meg anyáknapja készült délutánra az oviban. Mivel gyanús volt, hogy csak az asztalon hagyott reggeli hiányzik a gyereknek, hát betértem vele egy pékségbe, onnan meg az irodába. Jobban is lett, úgyhogy délelőtt benn olvasott, délben (akkortól volt csak tanítás az érettségi miatt) ment oskolába.

Ezután csak átlagos munkahelyi idiotizmusokkal kellett küzdenem délutánig, várt az anyáknapi műsorozás az oviban. De nekem már semmi se jó. Tényleg. Elkéstünk majdnem Danival. Utolsóként nyomakodtunk a terembe, Meghatott anyukából és nagymamából volt benn összesen vagy ötven, plusz a nagytesók, néhány apuka meg a gyerekek ugye. Egy tornapadon kucorogva a térdemen hintázó kilencévessel, nagymamahátak között leskelődve nem igazán kerültem emelkedett hangulatba. A gyerekek persze aranyosak, a dekorációk szépek voltak, de nagyon-nagyon örültem, amikor végre kifelényomakodhattunk. Fáradt voltam, elképesztően sok cuccunk volt, Olga nyűgös-fáradt volt, a telefonomat egy kedves anyukatárs hozta utánam. Á hívott, hogy ő most fejezte be a barátja autós vontatását, munkatársak ezokbóli hazafuvarozását, úgyhogy fellélegeztem: mindjárt otthon leszünk és nem kell buszt várni.

Persze, hogy előre ittam a medve bőrére. Mert ezután következett a kertitókellékes bolt, ahol Á baráttal vásárolt, mert tavat csinálnak. Persze nem nekünk. A gyerekek nyulaztak, papagájoztak, halaztak, az eladó agyára mentek. És akkor fél hét után bepréselték az autóba az összes fóliát, közvetlenül mellém-fölém. Szóval hétre hazaestünk és tulajdonképpen nem is tudom, hogy mi a bajom. Talán csak fáradt vagyok, majdnem...

Kategóriák: Gyerekségek , csakúgy | Címkék: hétköznapok
A Főoldalra ajánlom! | Eddig 2 komment érkezett »

Szívem szerint bezárnám ezt a játszóteret itt örökre, és indítanék meghívósat. Szerintetek?

Visszatart, hogy egy zárt blog kicsit olyan, mint a koffeinmentes kávé, meg a cukor nélküli cukorka. Nem a kedvenceim. Nem szeretem az "olyan, mintha dolgokat." Most mégis hajlok erre.

Mondtam már, hogy vacak napom volt? Valahogy minden félrecsúszott, elrontott ügy megtalált. Volt egy pont, amikor egyszerűen felálltam és kimentem a sarki fagyizóba egy csokifagyiért. Jobb nem lett, de legalább a fagyi finom volt.

A ráadásbénaság délután jutott el hozzám. Daninak reggel én kerestem meg a stoplis cipőjét. Cepelte a hátizsákot, mégse ugrott be a buszon, hogy neki ma edzése lett volna. Gondosan megbeszéltem vele, hogy melyik busszal jöjjön haza, ha az apjával együtt akar utazni, mert én később jövök. Szegény gyerek a könnyeit nyelte, amikor a buszon összetalálkozott a család. Végül is jól döntött, hiszen nyilván frászt kaptunk volna, ha nincs ott akkor, de most ő rosszul járt. Kihagyta az oly szeretett focit. Így jár, akinek az anyja agya szita.

Ilyen epizódok után mindig félni kezdek, hogy egyszer gyereket felejtek valahol.

Kategóriák: Gyerekségek , csakúgy | Címkék:
A Főoldalra ajánlom! | Eddig 2 komment érkezett »

Ez a bejegyzés nem jött volna létre, ha valaki nem veszíti/felejti/törli az amúgy baromi bonyolult, a vezetéknevem és keresztnevem összekapcsolódásával generált e-mail címemet. Illetve, hogy egészen pontos legyek, nem állítja ezt, és nem küld a férjemnek levelet, miben is arra kér, (illetve a férjemet kéri, hogy kérjen engem, agybaj) hogy ne írjak a blogomon valamiről, amiről amúgy baromira nem akartam írni. Illetve ez nem igaz. Mert akkor is létrejött volna, ha közvetlenül nekem ír, de így azért még szebb.

Onnan szép ez ugye, hogy ez itten az én blogom. Nem írtam eddig becsületsértőt. Ezesetben, akkor hogy is jön ahhoz valaki, hogy be(le)szóljon??? Milyen alapon???

A mód pedig mindent megmagyaráz: nyilván a férjem az úr az háznál, neki kell jobb belátásra térítenie, ha már ilyen óvatlan volt és egy ilyen libát vett el, aki csak úgy szabadon irkálgatni merészel. Hát skandalum!

Hát Kedves (nem írok kezdőbetűt se, nehogy szó érje a ház elejét)! Az van, hogy nem muszáj idejárni. Nem kell olvasni, ha nem tetszik. Továbbá üzenem, hogy udvariasnak se kell velem lenni! Lehet arcba is utálni nem kell viselkedni, én nem várom el. A mai levéllel számomra egyértelművé vált, hogy nincs közös nevező, icike-picike részhalmaz sincs. Még egyszer utoljára még annyit mondanék:bár folyton változom, alakulok, de nevelhető MÁR nem vagyok. Pláne nem általad. Ez van. Ja, és komolyan nem értem, hogy mi bajod van. Rossz a szemüveg.

Most amúgy már elkezdett érdekelni, hogy mi is lehet, amit nem kéne megírnom.

Ballagáson voltunk a hétvégén. Tudjátok, virágok, gaudeamusigitur, meg matrózblúz. Diákok ballagtak, rokonyok tolongtak. Rendkívül izgalmas.

Mi lehet, mi lehet, amit nem kéne még ideírnom?

A medve? A somlói? A napsütés. Az állat kitömve, az édesség tejszínhabbal, a nap szikrázón.

Nyilván nem ezek.

Azt sejtem, hogy valamit elrontottam. Biztosan így van. Mit is? Mit is?

Rájöttem!

A hibát akkor követtem el, amikor azt gondoltam, hogy valóban oda kell mennem. Most már megértettem. A meghívás nekem nem szólt. No, majd igyekszem ezentúl helyesen értelmezni a kódokat.

(Amúgy ez tetszik, hogy egyáltalán kiszúrta ő, akit nem nevezek nevén, hogy raktam ide pár bejegyzést mostanában. Hízelgő ez a figyelem, hehe.)

Kategóriák: agymenés | Címkék: én , tudjukki
A Főoldalra ajánlom! | Eddig 1 komment érkezett »

Szó szerint.

Dánielt péntek este úgy hoztuk el a kétnapos focitáborozásból, hogy látszott rajta valami bujkál benne. Péntek este még büszke anya voltam, hiszen egyetlen fiúcsemetém arról számolt be, hogy ő bizony este kilenckor aludni ment a táborban, azt se bánta, hogy a többiek csúfolták, mert ő ugyan nem nézett ostobasságokat a tévében éjfélig.

Szombatra már kicsit kritikusabb lett a büszke anyaszív. Dani ugyanis a három napot, miszerint: szombat, vasárnap és hétfő 38,8 fokos hőmérsékleten töltötte. Lázasan feküdt, aludt, ivott, lázas volt, aludt, ivott. Gondolom már csütörtök este is érezhette a betegség előszelét, azért volt olyan kritikus a vagánykodó osztálytársakkal, akik állítólag éjfélig valóságos sót néztek, meg rajzfilmcsatornákat. Persze nem tagadom űberjófej a fiam, mert tényleg rengeteget olvas: most épp Winetou-t, de azért nem gondolom szentnek.

A három szemlélődős napon, mert ez lett a tervezett kirándulásokból megfigyeltem egyébként a három szöszkém vezérmondatait.

Olgi: "mi van a hűtőben?" (Persze semmit sem eszik igazán jóízűen, csak "fehér szalonnát")

Bori: "hagyjál békén!" (Persze ez az ellenkezőjét jelenti, figyelj rám, szeress, fogadj el! Igen, nehezen megy. Nagyon hasonlítunk. Nagyon éles tükröt tart.)

Dani: "ez  nem igazság!" (Ez is az ellenkezője. Azaz, miért vagytok már megint igazságosak, miért nem én kapom a többet, én kapom a jobbat. Én, én, én. Nagyon én.)

Hogy rozálosan csapongó legyek, kibeszélem még itt a fociedzőt. Elkeserítő, de úgy tűnik nem lesz jó Daninak ez az ember, ez a csapat. Mert nem fojtja el csírájában az agressziót, hanem biztatja az ok nélkül rugdosódókat. A gyerekemet arra buzdítja, hogy viselje el, ha nagyok lenyomják, bántják. Úgy állítja össze újabban a csapatokat, hogy előre borítékolható a meccs kimenetele, egyenlőtlenek az erőviszonyok. Ötödikesek a másodikosok ellen. Szóval szomorúak vagyunk, nem hiszünk a fülünknek, és már komolyan azt fontolgatjuk titokban lessük meg mi zajlik az edzésen valójában. Persze csak a jövő héten, ezen  ugyanis már nem megy oskolába a fiú. Reméljük, hogy péntekre így teljesen kiheveri a kórságot és mehetünk Veszprémiába ballagásra. (Külön drukkolunk, hogy a lányok őrizzék meg jó szokásukat és ne kapják el a danikórt! )

(Persze holnap azért még kockáztatok: jön velem a fiacska dolgozni, már munkát is kitaláltunk neki. Remélem ez nem veti vissza a gyógyulásban! Majd olvasgat, segít iratokat rendezni. Csütörtöktől meg szabadsááááág!)

Kategóriák: Gyerekségek , Vegyesvágott | Címkék: Betegség , Bori , Dani , foci , Olgi
A Főoldalra ajánlom! | Még nincs komment. Légy az első! »

– A fikusz nem beszél.

Ezt merészeltem ma mondani egy megbeszélésen, ahol valóban szobanövénynek éreztem magamat. A fenébe is!

Fikusz voltam.

A legrosszabb a fikuszságomban, hogy nem tudtam elmagyarázni a többi résztvevőnek, hogy ez miben is áll. Ha értették volna, akkor nem csináltak volna belőlem fikuszt.

Szóljon, aki érti! :)

Amúgy meg utálom, hogy nem vagyok szabad. Nem vagyok az. Nem klikkelek például szabadon csoportokra az arckönyvön. Mert mi van, ha a munkaadóim felfigyelnek a fikusz lájkjaira? Nem vagyok bátor. Anya vagyok három gyerekkel és gigahitellel.

De fikusz se akarok lenni!!!!

Minden nap új lecke. A barátságé, mert azért vannak a munkahelyen jófejek is, akikkel valószínűleg sose kerültem volna egy társaságba, ha nem sodor egy irodába a jó sorsunk. Tőlük minden nap tanulok. Igyekszem tanulni és közben jókat röhögünk. Ez a lényeg: amíg tudok röhögni, addig nem baj, hogy néha fikusznak néznek. Az ő bajuk.

Meg annak a leckéje, hogy bárki hazudik mást, mocsok nehéz jómunkásasszonyként minimálanyának lenni. Ma például az nem jutott eszembe, hogy vegyek valami meglepetést Dani hátizsákjába, mert holnap kirándul.

Egyáltalán: kéne egy varázspálca, amivel varázsolnék magamnak egy nyugis, gyerektelen vasárnapot. Elég lenne már egy délelőtt is. Lustálkodva, nem agyalva, csendesen, lassan. Jó lenne!

Kategóriák: csakúgy | Címkék:
A Főoldalra ajánlom! | Eddig 1 komment érkezett »

Nem voltam elájulva  a produkciótól amúgy, mert az 5-6-7 évesek ugyan ledarálták a Rege a csodaszarvasról minden betűjét, de kicsit sok volt nekik szerintem. Mindenesetre szépek voltak, aranyosak. Ez a jány meg különösen szép nekem. De ez érthető.

(Ja, költészetnapi szereplősből a profi fotós, profi fotója.)

Kategóriák: Gyerekségek | Címkék:
A Főoldalra ajánlom! | Még nincs komment. Légy az első! »