| 2009. nov. 13. 14:14
Le akartam írni végre, hogy miért jegyzek be ide újabban ritkán, meg Boriskámról kutattam képek után, mert ő épp ma ötéves. Aztán most mégis a malachapciról (igaz, csak közvetve) fogok értekezni, pedig álmomban sem gondoltam, hogy idáig jutok.
Nem vagyok orvos, mi több a biológiára való okításom is nagyon régen, még az általánosban véget ért. Nem vagyok tehát szakértője a vírusoknak, a védőoltásoknak se. Ezt leszögezhetem. És mielőtt még bárki kérdezné: nem, nem oltattunk be a családból senkit semmilyen influenza ellen, és ezután sem áll szándékunkban. Nem azért tettünk így, mert a magyar vakcina tartósításához higanyszármazékot használtak, nem is azért, mert tojás alapú, és jelentem az is hidegen hagy, hogy teljes, vagy hasított az a nyavalyás elölt vírus. Nem érdekel. Egyszerűen nem félünk, nem vagyunk hajlandóak félni. Mert lehet, hogy megbetegszik közülünk valaki, de ugye jó eséllyel ez a betegség nem lesz komolyabb, vagy nehezebb, mint bármely korábbi. A szövődmények eshetőségét meg nem vagyok hajlandó boncolgatni, mert ez minden egyéb betegség esetében az agyamra megy. Mármint, hogy riogatnak, ijesztgetnek vele. Nem tudok mit kezdeni jóslatokkal, víziókkal. A kész helyzetekkel is csak próbálok. Én már csak ilyen egyszerű asszony vagyok.
Hogy min paprikázódtam fel? Hát Dani egyik tanárnénije előbbi telefonhívásán. Azt mondta, hogy fáj a gyerek feje. Megmérték a lázát, az nincs neki, de látják, hogy szenved ezért adtak neki egy fél szem Algopyrint. És nem múlik, úgyhogy menjünk érte. Hogy mi bajom ezzel? Hát a sorrend, meg a para. Mert én a fiamnak soha a büdös életben nem adtam még ilyen gyógyszert. Fájdalomcsillapítót úgy általában is csak nagyon ritkán, nagyon indokolt esetben. Nem, nem tekintem halálos méregnek az A betűs pirulát, de nálunk nincs készleten, és nem szedünk ész nélkül gyógyszert. (Megnéztem a betegtájékoztatót a neten amúgy, hát mintha azt venném ki belőle, hogy abban sem javallják ekkora gyerkőcnek a hatóanyagtartalom miatt.) Azt gondolom, hogy a pedagógus akkor járt volna el a lehető legkorrektebbül, ha előbb szól és csak aztán cselekszik. Nem akarom túlreagálni, elég, ha a tanerő már megtette, de nagyon nem szeretném, ha a gyerekem ezt tanulná meg. Hogy nincs idő a fejfájásra. (he-he). Nem, nem vagyok egy szadista állat, nyilván én is igyekeztem volna megszüntetni Dániel rossz érzését, de zavar, hogy a tanára úgy érezte, majd ő megteszi helyettem anélkül, hogy szólna nekem. Én nem bírom ezt a hozzáállást, hogy a kórházban is úgy adnak gyógyszert, végeznek beavatkozást, hogy arról nem érzik szükségét kikérni a "tudatlan" szülő véleményét, és most már az iskolában is csak tájékoztatnak, és nem kérdeznek. Félreértés ne essék, nem a valódi, gyors beavatkozást igénylő esetekről beszélek. Csak erről a szimpla fejfájásról, amit szerintem túlreagáltak az azonnali és kérdés nélküli gyógyszerezéssel.
Visszaolvastam. Biztosan sokan nem is értik, hogy miről pampogok itten. Vad, sötétzöld állatnak gondolnak, pedig távolról sem erről van szó. Nem állíthatom biztosan, de gyanítom, ha nem lenne ez a malachapci mizéria, akkor nem telefonolt volna a tanítónő, de, hogy gyógyszert nem adott vón a gyereknek az tuti. Persze ezzel csak menteni akarom, hogy azért tette, mert ő is jól meg van ijedve a járványtól, és remélem, hogy alapból nem ilyen könnyelműen gyógyszerezi a tanítványait. Mert épp ma beszéltünk Anett barátnémmal, hogy bizonnyal azért zárnak be annyi iskolát meg óvodát, mert a szülők is be vannak tojva. Nagyon beijesztették őket, és ezért lehet, hogy olyan gyerekeket is otthon tartanak, akiket máskor simán küldtek volna köhögve iskolába. Nem azt akarom mondani, hogy az a kívánatos, hogy beteg gyerekek üljenek a padokban, de ez az eszelős rettegés se az.
És persze az is lehet, hogy összehordtam itt hetet-havat. Meg felelőtlen vagyok. Meg az is lehet, hogy éppen hogy nem. És utálom, hogy a védőnéni, tanítónéni, nemtudomki, aki a gyógyszert a gyerekbe diktálta most jól hülyének fog nézni, de a jövő héten megkeresem azt hiszem és adok neki egy írásos nyilatkozatot, amelyben megkérem, hogy ne adjon semmilyen patikaszert a gyereknek a tudtom nélkül, hacsak az nincs életveszélyben. És elkeserít, hogy erre szükség van.
Kategóriák:
egészségÜgy
|
Címkék:
agymenés
,
Betegség
,
Dani
,
én
,
gyógyszerek
,
iskola
,
kijaba
,
önösmeret
A Főoldalra ajánlom! |
Eddig 7 komment érkezett »
